Az elrejtett szív

"Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen. A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek. A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból." (Példabeszédek könyve 14:10-13)

Isten úgy alkotott bennünket, hogy legyen minden embernek egy intim élettere, ahol elrejtheti bánatát vagy szomorúságát mindenki elől. Ő maga dönt, hogy elrejti vagy megosztja másokkal. 

Viszont Isten elől nem lehet elrejteni. Ő bele lát minden szívbe (Zsolt 7:10, Jer 17:7,8, Jel 2:23). 

És ezt fontos tudni az embernek, mert sokan azt gondolják, hogy ha az emberek elől elrejthetik érzéseiket, szándékaikat, akkor senki sincs, akinek számadással tartoznának életükkel.

Jó az, hogy elrejthetjük szívünket embertársaink elől? 

Bizonyos értelemben igen, mert sokan visszaélnének egy olyan hatalommal, ami csak Istennek van. Sokan hajlamosak a pletykálkodásra, mások megszégyenítésére, lejáratására. 

Sokan gonosz célra használnának fel egy ilyen képességet, és hatalmukban tartanának embereket, akiknek ismerik legféltettebb titkait. 

Isten az egyetlen, aki belelát az emberi szívekbe. Ő az egyetlen, aki ismeri a szívek rejtett dolgait, titkait.

Mégsem él ezzel vissza. Nem akar senkit sem megszégyeníteni, senkit sem akar kiszolgáltatott helyzetbe hozni, senkin sem akar uralkodni. 

Ismeri a szívünket, mégis vár azzal, hogy feltárjuk Neki önként, és ha bűnt követtünk el, megvalljuk azt őszintén, mert Ő annak örül, ha megbocsáthat, ha helyre állíthat, ha új szívet adhat. 

Isten jelzi az ember lelkiismerete által, hogy tudja minden dolgát, hogy mit csinált, mit készül tenni. És ha bevonja Őt az ember az életébe, akkor megérteti vele, hogy egy út nem elég, ha jónak is látszik, attól még a halálra vezethet (Péld 14:12).

És azt is megérteti, hogy az emberi életben nincs állandóság, örömre jöhet fájdalom, szomorúság (13.). 

De van egy biztos dolog. Érdemes a szívünket kitárni Isten előtt, és hagyni, hogy új szívvel ajándékozzon meg, mert végül a bűnösök, az istentelenek háza elvész, de az igazaké virulni fog (11.). 

Sokan úgy tartják, hogy mindent eltitkolhatnak, és így bármit megtehetnek.

Ezt a maguk szemében helyesnek is látják. De a vége egyértelműen halál (12.).

Viszont a másik út az élet útja, akkor, ha az ember kitárja szívét az Isten előtt, aki egészen ismeri és átadja szívét, hogy Isten legyen az Úr abban. Ez az egyetlen helyes út. 

De csak kevesen vállalják, kevesen járnak ezen az úton, épp ezért keskeny ez az út, de az életbe csak ez vezet (Mt 7:13,14).

Méghozzá örökre viruló (Péld 14:11.m.r.) életbe. 

Isten az Ő ismeretét, hogy Ő a szívek és a vesék vizsgálója (Jel 2:23) nem ellenünk, hanem értünk használja, hogy jövőt és reménységet adjon (Jer 29:11) azoknak, akik elfogadják Őt Uruknak. 

Zsolt 139:6!


bejegyezte: Cs Sándor